még ki jön át a palánkon?
ki tart velem?
senki?nem baj!
egy embernek való úgyis a félelem!
hosszú útra vállalkoztam
szél fú szemembe
ágak rángnak körültem
emléket nem vések eszembe
lepkeszárnyú félelem reng körül
sárgásan görönygös az ég alja
zaj rajta semmi, - csupán vetkező levelek
s fehérségét az Ősz öle marja
szikes talajon fagy meg a remény
de a vándor így is továbbmegy
utazását övezze hát a hűs feledés
s az istenektől származó kegy
10.XII.14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése