Tűznézés a halál közben

Azt mondod, pattog, megégünk,

menjünk arrébb-

én meg csak azt szeretném,

hogy csendben maradj, és

hagyd a tüzet ropogáshoz jutni.

Lepöckölöm az apró pókot a

combomról, ott mászik, hadarja a

nadrágomat a lábaival

(de húzza maga után a fonalat,

és szemtelenül az ujjamra ragad).

Lelököm, a homokba huppan, hempereg,

nyolc lábra áll, megremeg-

ne húzd a karom, itt ülök,

de menjünk arrébb, menjünk arrébb,

sírsz, üvöltesz, sikoltasz,

talán a tűz vagy a pók riaszt?

Addig nyugodt voltál,

míg kinézhettél a busz

mocskos sár-folyós ablakán,

és láttad, ahogy

belénk szalad a kocsi, fényesen,

és mi repültünk, ki a vér-folyós

mocskos ablakon…

de te csak arrébb akarsz menni,

mert félsz, hogy megégünk

Kúszol, elkúszol a pók mellett,

és ahogy ő, te is hemperegsz,

egy lábra állnál (de egyre nem lehet), megremegsz,

-lepöckölt a combjáról az Élet?

A vér-folyós ablak szilánkjai

csillognak, és

büdös szagok terjengnek-

a hangos hangok pedig követik őket.