Vissza még

Nagyszüleimnek,az igaz ősöknek.

Megérkeztem vissza.

újra felsejlenek emlékeimben
Szentendre lágy körvonalai
bár elkenődtek mind
mint egy impresszionista festmény
melynek színpacsmagai elfolytak
többé nincsenek valós képrészek
s a ház is úgy áll
mint évek óta már
mintha a szűk csatornalyukba
szépen belerekedt volna
a sokattudó idő
Papis sufnit fest júliusi napon
kopasz fején megpihen egy fénysáv
s a kertes,kicsiny domboldalon
Nagymamám ül,rádiót hallgatván
és nem telik semmi
a cseresznye nem ringadoz
a fűben egy perc cseppnyi
múlt,emlék sompolyog
ó régfakó percek
édesszavu fecskefiókok
hová mentetek?
egy szót se szóltatok.
itthagytátok a nyarat,
a megdermedt pillanatot
rám többé ne várjatok
az utat tovább porozzátok.

Én már itt maradok.
I.21