Valamerre

Zalánnak.

békességek langy zöngése
újra meghallhatlak e?
mikor felettem a tar fák zörgése
fagyba fordúlt,s a messze
harangzúgásból is csak jajvész búg
a széltől megperzselt erdők mellett
kidőlt házfalak útamat állják - ,
a holt lelkek megszólítanak:
mondd,van e még ott bokor,hol régen a hársfák?
ó!eltört emlékek közt tallóznak régi,halott nagymamák
s a hársfák...!fejük az ősz karmától kopasz
múló gyermekkorok árnya lopóz köztük
mílyen tömény az illatuk!
és velük száll a holnapuk
elkopott,semmis évek sokasága is
s mint rozsdás vastól edzett tőr,
pattan ki levelük közül a gyászos vész
borús jövők felé derengve lobban
hogy aztán továbbszálljanak elysiumi ég felé
fürödve tisztult habokban.
11.I.13.