Lassúfényü hangzatok csengenek-bonganak ébren
áradó tereken végigeresztve a lángot
Napból feltörő étereken mosolyognak a harmatos hajnalok
harsona reggele száll fel a reggeli ködben
és szikra folyók vize duzzad a fák tömör-alján
hogy friss levegőt szitál újra a pompa-nagy-Bokra:
a szerelem.mert ujra mesélnek a csillagok:éj-sokaságai
fenn vigyázzák álmukat:kis Göncölök s a Nagy Medve.
Az álomporral teli párnákon aluszó gyerekeknek
Odakünn éhes zenekar kel az útra új dalra
hirdetik bőszen a Természet ős diadalmát
hogy itt van a Lepke, - e kelme reményű Virág
a Tavasz megszületett hát,míly iffiú
fakadjon veres rügyre az ág,
ünnepeljék mind e nagy Úr uradalmát.
II.8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése