jégtáblákon ugrálva
rikoltoztam Istent és
Anyámat. Rekedt hangú
jajok visszhangozták
az egyedül vagy-ot
és vállvonogatva
nyalogatta a jeget
tovább a Duna.
Ilyenkor nincs mit tenni
-elhasználtam minden
vigaszt
és hiányuk (de
a tiéd sem többé)
nem riaszt.
Pár hét múlva a
vízbe simulnak ezek
itt mind, hogy álmodjanak
és tavasz-színű utcán
sétáljanak. Én is
ott leszek, hogy vidám tükörképbe
bámuljak, és hogy szokjam
magam félelem nélkül.
Mert azt mind elvitte az ár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése